[ 117 kiló ]

Újabb próbálkozások, újabb felsülések. Nem kicsit van elegem. Ráadásul egyre dagadtabb vagyok.

Tudom, hogy a mozgás hiányzik. A baj csak az, hogy ez egy kényes kérdés. Egyrészt fontos, hogy az ember megtalálja a neki megfelelő, hozzá illő mozgást. Na most én kábé mindent unalmasnak tartok. A másik meg hogy ki kell alakítani a rendszerességet. Ahhoz idő kell. Ha vesszük például a 45 perc konditermet, akkor az nem csak 45 perc. Oda is kell jutni, átöltözni, utána zuhany, visszaöltözni, és hazajutni. Hirtelen már két óránál járunk. Egy átlagos napból nem tudok csak úgy két órát kimarni; ráadásul még jókedvvel is kellene csinálnom, hát f*sza. Annyival lehet mondjuk rövidíteni a dolgon, hogyha az ember munkába ...

[ 116 kiló ]

Mostanában nem megy a fogyás, egy kicsit sem. Főleg a lelki oldala a gond, egyszerűen semmi motivációm nincs.

Azon gondolkodom, hogy mostanában nagy divat a gamification , vagyis hogy játékként fogunk fel való életbeli dolgokat (pl. ha elmennék edzeni, akkor kapnék 200 pontot, 1000 pontot beválthatnék egy sörre, stb.) Gondolkodom, hogyan lehetne a fogyást játékká alakítani. Az a baj, hogy van pár dolog benne, ami nehezen mérhető. Pl.: sokszor, ha kevesebbet mutat a mérleg, az nem jelenti, hogy fogytam, hanem hogy mondjuk épp kiszáradtam. A másik meg, hogy mi lehetne a jutalom. Igazából sokszor nem is tudom, hogy mi vidítana fel. A harmadik probléma meg hogy nem tiszták az akciók. Egy számítógépes játékban az ember végigcsinál ...

[ 116 kiló ]

Nehéz megfogalmazni, hogy mit is érzek most. Valahol az optimizmus és a pesszimizmus elegye, ami most még nyugszik, de szinte bármi képes lenne láncreakcióban felrobbantani. (A felrobbanás alatt azt értem, hogy kiakadok.) Egyszerre van bennem remény és reménytelenség is. Úgy érzem, bármilyen rossz is a helyzet, mindig elő tudok rukkolni valami újjal, valami akciótervvel; de ahogy elnézem magam, már rég nem itt kellene tartanom. Fogyás szempontjából sem, és lelki dolgok / önmegvalósítás terén sem. Lehet, hogy nem csinálom a legjobban a dolgokat; nem úgy eszem, ahogy kellene – de legalább próbálkozom–, nem úgy mozgok, és nem annyit, mint kellene – de legalább próbálkozom –; csak felmerül a kérdés: ez örökre csak ...

[ 114 kiló ]

Manapság szinte minden innivalóra van valami mondás, hogy miért káros.

• Cukros kóla: a cukor, nyilván.
• Cukormentes kóla: állítólag az aszpartám káros az egészségre; továbbá állítólag az édes íz érzete már maga megemeli az inzulinszintet a szervezetben, ezért minden jobban rakódik a zsírba.
• Gyümölcslé: ezt nem is értem, miért rossz; de állítólag a szervezet csak úgy képes rendesen lebontani / felhasználni, hogyha vele együtt jön a gyümölcs többi része is; vagyis a gyümölcs jó, a gyümölcslé rossz.
• Kávé: megemeli a vérnyomást (ez nekem pl. gond), és nem mellesleg színezi a fogakat.
• Fekete tea: színezi a fogakat.
• Zöld tea: van, akinek egészséges, nekem speciel rossz tapasztalatom van vele.

...

[ 114 kiló ]

Kvázi kimondható, hogy nincs hatásosabb fogyókúra, mint két nap hasmenés. Nyilván olyasmit kívánni, hogy folytatódjon a hasmenés, a bulímiás hánytatással vetekszik.

Aztán észrevettem magamon valami furcsaságot (nem részletezném, hogy mit), és teljesen bepánikoltam. Éreztem, hogy addig nem tudok, lenyugodni, amíg nem tudom megbeszélni egy orvossal, hogy mi lehet a probléma. Szerencsére semmi komoly. Több órát vártam a rendelőben, nem voltam éhes, nem zavart különösebben, hogy nem tudok sehova se menni, nem tudok semmi értelmeset csinálni. Intenzív stressz alatt voltam. Amikor kijöttem az orvostól, és megnyugodtam, szinte azonnal éhes lettem.

Azért volt furcsa ez a tapasztalat; mert már többször hallottam ...

[ 115 kiló ]

Már sokszor megírtam, hogy szerintem a fogyás első és egyik legfontosabb eleme lelki harmónia. Ezt az utóbbi időben különösen megtapasztaltam. Azt vettem észre magamon, hogy ellenállhatatlanul tömnöm kell magam, vagy nem tudok dolgozni; pedig konkrétan ezzel a problémával már egyszer leszámoltam, vagy legalábbis azt hittem. Hogy mi lehetett a baj? Csak arra tudok gondolni, hogy a (negatív) stressz.

Szerdán kötöttem egy "ördögi üzletet", ahogy magamban hívom. Programozó vagyok. Nem csak úgy, mint foglalkozás, hanem otthon is ezt szeretem csinálni a legjobban. A gondom vele csak az, hogy utóbbi időben nagyon megviselt, amikor dolgoztam, dolgoztam, de nem láttam semmi eredményét. Van egy otthoni kis házi projektem, ahol tudtam, hogy ...

[ 114 kiló ]

Ha jó passzban vagyok, külön tudom választani, hogy mit szeretnék, és mi a célom. Ha nem, akkor gyakran a sóvárgás győz.

Az egyik rendszeres rossz érzés a félelem. Félek, hogy nem teljesítek elég jól a munkában. Félek, hogy az egészégem rosszabbra fordul. Félek az öregedéstől. Az egyik legrosszabb érzés – és biztos vagyok benne, hogy mással is előfordult már –, amikor azért tömöm magam, mert félek, hogy sosem fogok tudni lefogyni.

Most igyekszem újra- és újrafogalmazni, hogy mit várok az élettől, mit szeretnék elérni, mint ember; a cél az, hogy minél kevesebbet féljek. Persze ez nem ilyen egyszerű. Az ilyeneket nem lehet örökre elkerülni; bárhogy is próbáljuk megelőzni a rossz helyzeteket, mindig lesz egy ...

[ 115 kiló ]

Sokszor úgy gondolom, valahol azért küszködünk a mindennapokban, mert túl jó dolgunk van. Nem tudunk értékelni egy kocka csokit, mert máskor megeszünk egy egész táblával. Nem dob fel minket egy villásreggeli, mert amúgy is mindig azt zabálunk, amit csak szeretnénk. Az emberi szervezet pedig adaptálódik; ahogy a rossz dolgokhoz is, úgy a jó dolgokhoz is.

Ha pedig megszokjuk a jót, akkor felmerül a kérdés, hogy mit teszünk, amikor ünneplünk? Mivel próbálod magad feldobni, ha nagyon rosszul érzed magad; és mivel szeretnéd magad "megjutalmazni", ha úgy érzed, hogy jó munkát végeztél? Nem lesz különleges egy üveg sör, ha egyébként minden nap sörözöl. Ha kilőttél már minden apróságot, mert azokat mértéktelenül ...

[ 114 kiló ]

Most már lassan kezd nagyon terhessé válni az újfajta életmód. Ez az ami külön rossz abban, amikor az ember odafigyel a súlyára, hogy a rövid távú, intenzív erőfeszítésnél sokkal eredményesebb a hosszú távú, folyamatos, ütemes; ami viszont engem jobban meg is visel. Számomra fontos a változatosság, és a gyors eredmények motiválnak. Szeretem, ha minél több szabadidőm van; ebben a témakörben viszont fontos időt szánni a megfelelő élelmiszer beszerzésére, az ételek elő- és elkészítésére. Mozgást kell(ene) beiktatni – itt most van már így is némi restanciám.

Ami viszont egy jó dolog, hogy nagy megerőltetés nélkül sikerült 115 kiló alatt maradnom, sőt, még talán csökkentenem is egy kicsit.

A legfontosabb: ...

[ 115 kiló ]

Hát ennyi volt. Ma reggel újra a normál súlyomat mértem. A remény, hogy most valami megindul, az álom, hogy egyszer vékony leszek, ismét függőben maradt.

Azt azért soha nem mondanám, hogy soha nem teljesülhet ez az álom. Pár dekával azért kevesebbet mértem. Csak most úgy érzem, nem én játszom a libikókával, hanem a libikóka játszik velem. A fogyás egy hosszú, lassú folyamat, főleg, ha egészségesen szeretném csinálni, nem törődve a természetes ingadozással; viszont nekem a személyiségemből fakad, hogy látnom kell a változást, az ad erőt a folytatáshoz.