[ 115 kiló ]

Mostanában nagyon sokat küzdöttem a súlyommal, és inkább vesztésre álltam. Kínoztam magam olyan értelemben, hogy folyton megvontam magamtól a kaját, de nem láttam eredményét. Mostanában ráadásul egy stresszes időszakban vagyok, ez csak ront a helyzeten.

Egy tanfolyamon ajánották Jon Gabriel módszerét és könyvét, most ezt tesztelem. Számomra azért volt nagy hatással ez a könyv, mert ő is onnan közelítette meg a fogyást, ahonnan én: Először foglalkozz a lelki dolgokkal, utána a fizikaiakkal! Azt mondja, hogy ne megvonjuk a táplálékot a testünktől, hanem értsük meg, hogy miért akar hízni, és győzzük meg, hogy erre semmi szükség! Az ő elmélete szerint a fogyás kulcseleme nem valami különleges diéta, vagy valami ...

[ 115 kiló ]

Jól haladtam egy ideig a tervezett úton, aztán most valahogy mégis három kilóval vagyok több a mára tervezett célnél. Minden egy olyan ponton tört meg, amikor éppenséggel azt hittem, hogy egészségesen étekezem, a mérleg mégis olyan sokat mutatott, ami súlyos eltérésnek minősült. Letargiába estem, hogy megint megpróbáltam valamit, és csúfos kudarcot vallottam. Onnantól már nem voltam képes vigyázni magamra. A munkában stresszes voltam, otthon egyedül éreztem magam, elkeseredettnek, és a helyzet csak romlott. Gondoltam arra, hogy visszább veszem a napi célokat, de nem tudtam megtenni.

Van még három hét ebből az évből, ami egy kicsit nyugodtabb: egy utolsó munkahét, egy hét szabadság, és egy hét ünnepek. Arra akarom ...

[ 113 kiló ]

Ma azon örömömet oszthatom meg a világgal, hogy reggel fél kilóval kevesebbet mutatott a mérleg, mint amire számítottam. Nem nagy dolog az univerzum hatalmas forgatagában, de a korábbi, rossz tapasztalatok miatt minden távozó dekának külön-külön örülök. Most annyi csalás azért volt a dologban, hogy a hétvégét egyedül töltöttem, a lakásomban, statisztikailag kimutatható lehetne, hogy ilyenkor jobban tudok vigyázni arra, hogy mit eszem és mennyit.

Úgy néz ki, az új módszerem eddig hatásos, aminek két fő aspektusa az esti mérlegelés és a bőséges reggeli; belátva persze, hogy még mindig csak az elején járok egy hosszú, rögös útnak. De járok rajta!

[ 115 kiló ]

A héten jól haladtam a súlycsökkenéssel. Bár voltak "kemény" dolgok, pl. mikor egyik este négy sört toltam le a torkomon, vagy a következő nap, amikor hasmenésesre zabáltam magam; az esti súlyom csökkenő tendenciát mutat. Ma estére eredetileg a 115,5 kiló volt betervezve, de tekintve, hogy a reggeli súlyom csak 113,9 kiló volt, és ha ma erre ennék hirtelen 1 kiló ételt, akkor is csak 114,9 kilónál járnék, ezért lejjebb vettem 115,0 kilóra, és innen fogom naponta 10 dekával csökkentgetni. (Azt már korábban átgondoltam, hogy egyes cikkek szerint a heti 0,5-1 kiló csökkenés a hosszan tartható folyamat, és ha naponta 10 dekával csökkentem a felső határt, akkor az előreirányzott heti 0,7 kiló egy megfelelő célnak tűnik.)

...

[ 116 kiló ]

Eddig az volt a "módszerem", hogy reggel, meztelenül, éhgyomorral (lehetőleg vécézés után) álltam a mérlegre, hogy minél pontosabb képet kapjak az aktuális súlyomról, hogy ne az befolyásolja a mérést, hogy most épp befaltam egy 20 dekás húspogácsát, vagy hogy éppen lehörpintettem fél liter vizet (ami ugyebár 0,5 kg azonnal, hosszú távon meg 0 kalória, 0 súly). Ma azonban rájöttem, hogy ekkor már semmi kontrollom nincs az események felett. Nincs irányítás a kezemben, sőt még az irányítás illúziója sincs, teljesen ki vagyok szolgáltatva a tegnapi énemnek, aki esetleg azt gondolta előző nap, hogy nyugodtan felbonthat még egy sört, vagy letolhat a torkán még egy szendvicset, abban reménykedve, hogy másnap ez nem látszik ...

[ 113,5 kiló ]

A séták most leredukálódtak arra, hogy munkából hazafelé menet gyalog megyek. Ennek az oka az, hogyha csapzottan bemegyek a munkahelyre, nem leszek egy szép látvány, sem egy kellemes szagforrás, és persze váltóruhát is csomagolni kell reggel.

Újra járok heti egyszer focizni régi ismerősökkel, az egy intenzívebb mozgás.

Felvettem egy többhónapos képzést, ami bár a jellemem fejlődését szolgálja, most elveszi minden szabadidőmet. Igazából nem akkora baj, hogy nincs időm elmenni kocsmázni.

Az igazi áttörést egy újabb hasmenéses betegség hozta, ami alatt újra megtapasztaltam, hogy mennyivel kevesebb ennivaló elég egy napra.

Igyekszem csak vizet inni, néha gyümölcsteát, meg néha csalok persze, de csak nagyon ...

[ 116 kiló ]

Érzem a séta javuló hatásait; vagy az egészet csak beképzelem magamnak. Mintha könnyebben beérnék a munkahelyemre, mert már edzettebb vagyok; vagy csak nincs akkora hőség. Mintha kevesebbet izzadnék; vagy csak mostanában fúj néha a szellő. Mintha kevesebb lenne a háj a hasamon; vagy csak annyira szeretném, hogy ezt az illúziót kelti az elmém. A mérleg mindenesetre nem kedveskedik nekem. Sőt, ma kimondottan gúnyolódott rajtam. Felálltam rá, és azt mondta, hogy 115,1. Megörültem, de azért elmozdítottam a helyéről, és újra mértem magam (mert már volt, hogy becsapott), és azt mutatta, hogy 115,5. Újrapróbáltam, és akkor már 116,0. (Szóval ha csak a kijelzőt nézzük, két pillanat alatt híztam 0,9 kilót.)

Mindig is olyan ...

[ 115 kiló ]

Mostanában, ha tudok, befele a céghez is gyalog igyekszem bemenni, meg haza is. Van, hogy sörözök, borozok este, de eddig mindig hazasétálás előtt "zavartam le", hogy a véremből ürüljön a cukor. Látszik, hogy még nem vagyok edzésben; fáradtabb, bágyadtabb vagyok úgy általánosságban. Küzdök az izzadsággal is, kidörzsölődésekkel, és kenegetnem kell a kiszáradt bőrömet. Viszont szép lassan elkezdett lefelé menni a súlyom. Persze még csak dekákról beszélhetünk, ami a 115 kilóhoz képest elenyésző százalék; de már régóta nem tapasztaltam olyat, hogy a súlyom lefelé menő tendenciát mutat, és most ez nagy örömmel tölt el. Most, hogy be fogok menni dolgozni, arra fogok gondolni, hogy az életemnek ez a darabja rendbe fog ...

[ 117 kiló ]

Negyedik napja tart a séta-túra, séta-kúra; és már úgy érzem, hogy a hasaalja szalonnám kicsit kevésbé rezeg. Persze lehet, hogy ez csak illúzió, a vágyak fizikai érzékekben való megtestesülése; lehet, hogy igaz, de ha kicsit edzésben leszek, már nem lesz ilyen érezhető a változás. Ma már kicsit azt éreztem, hogy unom a sétát, de ez várható volt. Nekem ilyen kevés ideig tart az érdeklődésem szinte mindenben. De azért még kitartok. Jó dolog, hogy egy megszabott időn belül mindenképp vége a sétának. Hazafelé tartok, mindössze annyi a helyzet, hogy fél óra helyett egy óra alatt érek oda. Lehetne rosszabb is, volt már olyan, hogy tömegközlekedéssel értem egy óra alatt haza. A lényeg, hogy ez még egy hosszú út ...

[ 117 kiló ]

Időnként fogok egy hónapot, és dedikálom valami elsődleges célnak. Egy hónap az van annyi idő, hogy meg is valósítható valami, de ugyanakkor nem is túl hosszú, pl. az ismerőseim nem sértődnek be, ha ez idő alatt nem keresem őket (legalábbis amelyik számít). Ilyenkor az sem számít, hogy minden egyéb céllal kevésbe haladok az életben; a fontos az, hogy egy valamit lehető legjobban meg tudjak valósítani, és ez adjon egy kis pluszt a sűrű mindennapokra. Volt már olyan hónap, amikor saját számítógépes programot próbáltam lefejleszteni, volt, amikor kimondottan a munkámra figyeltem csak; most ennek a hónapnak a kiemelt pozíciójában a sétálás szokássá való fejlesztése áll.

Szét is kürtöltem egy csomó mindenkinek, ...