[ 115 kiló ]

Mostanában, ha tudok, befele a céghez is gyalog igyekszem bemenni, meg haza is. Van, hogy sörözök, borozok este, de eddig mindig hazasétálás előtt "zavartam le", hogy a véremből ürüljön a cukor. Látszik, hogy még nem vagyok edzésben; fáradtabb, bágyadtabb vagyok úgy általánosságban. Küzdök az izzadsággal is, kidörzsölődésekkel, és kenegetnem kell a kiszáradt bőrömet. Viszont szép lassan elkezdett lefelé menni a súlyom. Persze még csak dekákról beszélhetünk, ami a 115 kilóhoz képest elenyésző százalék; de már régóta nem tapasztaltam olyat, hogy a súlyom lefelé menő tendenciát mutat, és most ez nagy örömmel tölt el. Most, hogy be fogok menni dolgozni, arra fogok gondolni, hogy az életemnek ez a darabja rendbe fog jönni, nem kell aggódnom, nem kell hajtanom magam, csak szépen, ütemesen folytatni azt, amit elkezdtem. Költői képpel élve nem akarok rohanni, nem akarok loholni, csak szépen besétálni a célba.

fotó: sensiblehealth.com