[ 102 kiló ]

Felderengett egy régi-régi emlék. 102 kiló voltam akkor. A hűtőmön ott volt egy kinyomtatott fénykép, amin egy betegesen kövér nő habos tortát habzsolt. Mellette egy felirat, ami arra emlékeztetett, hogy nem kell nagy dolgokra vágynom, először csak le kell mennem 101 kilóra, és ha az megvan, akkor csak le kell mennem 100 kilóra, aztán csak megtartanom a súlyt egy ideig. Ez azelőtt volt, hogy kb. 106-108 kilósan újra elkezdtem fogyókúrázni. Ez azelőtt volt, hogy 113 kilósan elindítottam ezt a blogot, hogy hátha az internetes közösség ereje segíthet rajtam. Ez azelőtt volt, hogy 116 kilósan elolvastam Jon Gabriel könyvét, amitől új erőre kaptam; és egy másik szálon egy coach tanfolyam és a gyakorlatához kapcsolódó beszélgetések hatására el nem kezdtem rendszeresen kocogni. Ez azelőtt volt, hogy kb. pont egy éve, 2019. június 25. körül elértem életem legnagyobb, legszényenletesebb súlyát, a 118-118,5 kilót.

Ezen a hétvégén egyedül vagyok otthon, nincs fontos dolgom. Másrészről mondhatjuk, hogy amúgy sincs fontosabb dolgom a fogyásnál, de ha csak nagyon durván meg nem feledkeztem valamiről, akkor nincs elmaradó, égető feladatom. Úgy döntöttem, hogy ez a hétvége olyan lesz, mintha elvonultam volna egy fogyókúrás táborba, és leadom ezt a két kilót. Tudom, hogy ez nem egészséges. Tudom, hogy ez biokémiailag lehetetlen (18000 kalóriát leadni két nap alatt). Tudom, hogy ez visszacsaphat, és utána elkezdhetek újra visszahízni. Tudom, hogy ez nem helyes. De itt most nem arról van szó, hogy mi helyes, és mi nem; hanem arról, hogy mi az, amit meg kell próbálnom, különben úgy érzem, hogy lelkileg pusztulok. Ez most a kihívásról szól.

Szóval íme, hogy ez hogy fog most működni: Elmegyek kocogni. Utána nagyon sokszor fogok nagyon keveset enni, amivel egy táplálkozási deficitet hozok létre a szervezetemben. Idővel pótolni fogom ezt a deficitet, de csak apránként, ha a mérleg engedi. Közben beiktatok időnként egy-egy kis mozgást, hogy a szerveztem a nap nagyrészét ne pihenő, mondhatni "ráérünk, ezért táplálkozzunk!" állapotban töltse, hanem merjen hozzányúlni a zsírkészlethez energiáért. Két napig nagy türelem és fegyelem szükségeltetik. Hétfőtől pedig az a fő fókusz, hogy megtartsam a súlyt. De lehet, hogy ez mind egyáltalán nem fog bejönni. Elismerem, hogy simán kiderülhet, hogy ez az ötlet merő hülyeség. De nem baj, akkor is legalább azzal telik el a hétvége, hogy próbálkozom. (Majd megírom itt a blogon, hogy hogyan haladok a tervemmel.)

Két nap. Azért, hogy utána sokkal több napon át sokkal jobb legyen. Két nap.