[ 108 kiló ]

Számomra egyszerűen érthetetlen, hogy hogyan araszolt fel a súlyom 108 kilóig. De ez a helyzet, 108 kiló vagyok. Biztosan nem segített, hogy képletesen szólva idén a tél május elejéig tartott. Ráadásul a mindennapokban rengeteg stresszt éltem át. Nem úgy fogalmazok, hogy rengeteg stressz ért, mert egy kívülálló valószínűleg totál ledöbbenne, hogy én mi minden kapcsán éltem át stresszt (vicces módon a járvány aggasztott a legkevésbé).

A hétvége viszont meglepően kellemes volt. A szokásos "semmi" vett körül, és mégis képes voltam jól érezni magam. Nem tudom a magyar megfelelőjét az érzésnek, az angol a "feeling content" kifejezést használja; talán mondhatjuk, hogy "teljesnek éreztem magam", de leginkább a "harmónia" szót szoktam rá használni. Szóval nem kell csinálnom valamit, hogy eltereljem a figyelmemet, nem kell zabálnom, vagy iszákolnom, egyszerűen csak vagyok, és egyszerűen csak jól érzem magam.

A tudat pedig, hogy képes vagyok újra és újra elérni ezt az állapotot, nagyon üdítő. A gondolat, hogy nagyobb kontrollom van afelett, hogy jól érezzem magam, optimizmussal tölt el. Elkezdhetek felépíteni egy új, sokkal kiegyensúlyozottabb életet magamnak. (Hja, jó lett volna 18-20 évesen ilyen tudással és tapasztalattal belevágni az életbe!) Ha újra rám tör a sóvárgás, akkor nem kell nagy kínokkal ellenállnom a kísértésnek, hogy valami finomat egyek/igyak; elég csak arra gondolnom, hogy ha elvégzem a szokásos lelki gyakorlatokat, és újra a harmónia állapotába kerülök, akkor jól leszek.

(Kép: Roman Zhuk)