[ 115,5 kiló ]

Ez... egy nagyon szomorú poszt. Ahhoz képest, 2020 nyarán azzal küzdöttem, hogy lemenjek 100 kiló alá; és most 2022. Újévre átléptem a 115 kilót. Mi történt? Nem is tudom. Az étkezésre még mindig odafigyelek, de már nem annyira. Mozogni mostanában nem mozogtam. Lelkileg megint belekerültem egy hullámvölgyben; kezdek kilábalni, de közben meg felgyarapodott a súlyom. Én a magam szemszögéből úgy érzem, hogy még mindig teszek annyit, hogy nem kellene híznom; a testem láthatóan teljesen mást mutat.

Az egész talán ott kezdődött, hogy nem ment a munka, még a széken ülni is utáltam. Valahol belül meg voltam győződve arról, hogy a fogyás miatt máshogy nyomódik a testem a székhez, és ez okozza. Ezért egy kis extra ...

[ 110 kiló ]

Úgy néz ki, egy ideig felhagyok a kocogással. Amíg tudtam úgy menni, hogy itthonról indultam, és hazáig szaladtam, addig úgy éreztem, minden klappol. Viszont a körömgombász mondta, hogy a körmöm alatt sérül a bőr, ha betonon futok, és ez ebből a szempontból nem jó; ami megnehezítette a szervezést (fázok, mire hazaérek sétálva a szigetről). Plusz hétköznap már nem merek nekiindulni, mert akkor utána egész nap fáradt leszek; ha lock-down van, akkor sok szabad hétvégém van, de mostanában pl. mindig volt valami, ami miatt nem értem rá. Plusz az utóbbi időben nem segített fogyni, sőt, csak gyarapodott a súlyom. Egyes irányzatok szerint a rendszeres séta jobban segít fogyni, mint a rendszeres futás/kocogás. A sétát jobban ...

[ 108 kiló ]

Kivettem egy hét szabadságot a munkahelyemről, hogy legyen idő csak magamra figyelni, és pár célomat teljesíteni. Az volt a terv, hogy mivel nincs semmi dolgom másfél héten át (hétvégéket is beleszámítva), lefogyok gyorsan 105 kg alá, és utána úgy élem az életem, hogy efölé soha többet ne másszon a súlyom.

... de persze ez a próbálkozásom is kudarcba fulladt... Úgyhogy elhatároztam, hogy végleg felhagyok a fogyási szándékaimmal. (Egyelőre-végleg, legalábbis.) Ha az élet nem akarja, hogy lefogyjak, akkor nem fog megtörténni, nincs mit tenni. (Persze lehet, hogy később meggondolja magát az élet. Ki tudja.) "If it's not meant to be, then it's not meant to be."

Továbbra is igyekszem kerülni a mértéktelen evést, a ...

[ 108 kiló ]

Számomra egyszerűen érthetetlen, hogy hogyan araszolt fel a súlyom 108 kilóig. De ez a helyzet, 108 kiló vagyok. Biztosan nem segített, hogy képletesen szólva idén a tél május elejéig tartott. Ráadásul a mindennapokban rengeteg stresszt éltem át. Nem úgy fogalmazok, hogy rengeteg stressz ért, mert egy kívülálló valószínűleg totál ledöbbenne, hogy én mi minden kapcsán éltem át stresszt (vicces módon a járvány aggasztott a legkevésbé).

A hétvége viszont meglepően kellemes volt. A szokásos "semmi" vett körül, és mégis képes voltam jól érezni magam. Nem tudom a magyar megfelelőjét az érzésnek, az angol a "feeling content" kifejezést használja; talán mondhatjuk, hogy "teljesnek éreztem magam", de leginkább a ...

[ 106 kiló ]

A fene se érti, hogy miért híztam(?), vagy legalábbis miért növekedett az utóbbi napokban a súlyom. Meg úgy éreztem, hogy mintha a hasam is nagyobb lenne, és feszülne, mint egy lufi.

A szűkebb nadrágjaimba sem férek bele, amibe korábban sikerült belefogynom. Pedig azt hittem, hogy mindent jól csinálok. 

Három dolgot azonosítottam, hogy mi lehetett esetleg a gond:

• A hideg -> Remélhetőleg ez a probléma hamarosan megoldja magát.
• Sok cukormentes kólát ittam mostanában -> Igyekszem leállni.
• Sokat stresszeltem mostanában -> Újra átgondolom az életemet, a mindennapjaimat (ki tudja, hanyadik alkalommal), és mindenféle lelki gyakorlatokkal igyekszem erősíteni magam.

Azért lehangoló ez a dolog. ...

[ 105 kiló ]

Igazából nem tudom most a súlyomat pontosan, nem nézem minden nap. Igyekszem legalább kétnaponta sétálni, vagy legalább lépcsőzni, vagy ilyesmi. Heti egyszer kocogni. Igyekszem mérsékelni az evést, bár mostanában az édes valahogy jobban lecsúszik. Igyekszem nem inni alkoholt, de azért meg-megszegem ezt. Összességében: Igyekszem.

Nem megy.

Szokták mondani, hogy a hideg miatt a szervezet szeret tartalékolni. Szokták mondani, hogy ha fejlődik az izom, az ember súlya megnőhet annak ellenére, hogy vékonyodik. Szoktam nézni a hasamat, mintha apránként kevesebb lenne rajta a háj. Ugyanakkor most nekem van egy elköteleződésem a mérleg felé. Tudom, hogy a súly nem minden, tudom, hogy lehetek egészséges 100 kiló felett is; de mindig ...

[ 105 kiló ]

Igyekeztem vigyázni az evéssel az ünnepek alatt. Igyekeztem rendszeresen mozogni az ünnepek alatt. Végül mégis valahogy felmászott rám pár kiló. Megtalálták az útjukat, mint a hangyák a lakásomban, amikor már azt gondoltam, hogy minden bemeneti rést lehangyairtóztam, és egyszercsak mégis azt veszem észre, hogy egy csapat hangya csámcsog egy földre esett kenyérdarabon.

Ilyen szempontból néha örülnék, ha a Karácsony egyszer-egyszer kimaradna. Szeretet ünnepe ide vagy oda, nem tartom igazságosnak, hogy nem ehetem azt, amit szeretnék, nem tehetem azt, amit szeretnék, nehogy megbántsak valakit, aminek az lesz a végeredménye, hogy én leszek szomorú, hogy megint egy lépéssel messzebb kerültem életem egyik legfontosabb céljától.

[ 103,0 kiló ]

103 kiló vagyok. Ennyivel zárom most mentálisan az évet. Önáltatás lenne azt mondani, hogy bármi is biztos az ünnepek alatt. Jövőre "új aktát nyitok".
Sok felhő gyülekezik, sok megoldandó problémát látok a jövő évre. Ezért is lett volna olyan jó idén a bűvös 100 alá menni, és onnantól kezdve csak a megtartással foglalkozni. Hát ez nem jött össze. Valamennyire reménykedem, hogy ha kitartok addig, míg jövőre beindulnak a melegebb évszakok, akkor talán egy kis fogyás is lehetséges lesz.
Addig is igyekszem fizikai és lelki síkon is karbantartani magamat, és arra gondolni, hogy milyen jó, hogy "csak" 103 kiló vagyok, és nem 113 kiló.

[ 102,5 kiló ]

Közelednek az ünnepek, és ez rettegéssel tölt el. Mozgok rendszeresen, odafigyelek az étkezésre, ahogyan eddig is, mégsem fogyok. A heti -0,1 kiló sem jött össze, sőt, volt, hogy emelkedett a súlyom. Viszont az ünnepek alatt még ezeket a dolgokat sem leszek képes tartani. De az ünnepekig sem lesz egyszerű a helyzet, mert megint összejött egy csomó minden tennivaló; az év végi szabadságok ellenére is úgy tűnik, hogy lesz min stresszelni. Ami pozitív, hogy sikerült pár apróságot kibogoznom, mint hogy pl. miért érdemes élni minden nehézség ellenére, mik a fő céljaim az életben; illetve igyekszem kicsit jobban megtervezni a következő 2-2,5 hetet, hátha némi extra nyugalommal tudom magam megajándékozni az évvégi hajrá ...

[ 102,5 kiló ]

Mit lehetne mondani? Nem jött be.

Hetekig próbáltam lejjebb és lejjebb menni, de nem sikerült, 100,8 kilónál nem sikerült alább menni. Nem mondanám, hogy nagyon elhagytam volna magam, de tudtam volna jobban vigyázni, az tény. Aztán jött egy bulizós hétvége, ahol szerettem volna egyszerűen csak jól érezni magam, és most 102,5 kilót mutat reggelente a mérleg.

Elhatároztam, hogy átkeretezem a dolgot, és elsősorban a megtartáson fogok dolgozni. Pontosabban az lesz a cél, hogy minden héten 0,1 kilóval legyek kevesebb. Ez sem kevés, sem erőfeszítésben, sem hatásban! Egyes számolási módszerek szerint hogy ezt el tudjam érni, napi 130 kcal deficitet kell teremtenem. Ha ezt sikerül hosszú távon megtartani, akkor jövő márciusra ...