[ 108 kiló ]

Kivettem egy hét szabadságot a munkahelyemről, hogy legyen idő csak magamra figyelni, és pár célomat teljesíteni. Az volt a terv, hogy mivel nincs semmi dolgom másfél héten át (hétvégéket is beleszámítva), lefogyok gyorsan 105 kg alá, és utána úgy élem az életem, hogy efölé soha többet ne másszon a súlyom.

... de persze ez a próbálkozásom is kudarcba fulladt... Úgyhogy elhatároztam, hogy végleg felhagyok a fogyási szándékaimmal. (Egyelőre-végleg, legalábbis.) Ha az élet nem akarja, hogy lefogyjak, akkor nem fog megtörténni, nincs mit tenni. (Persze lehet, hogy később meggondolja magát az élet. Ki tudja.) "If it's not meant to be, then it's not meant to be."

Továbbra is igyekszem kerülni a mértéktelen evést, a káros ételeket/italokat, és mozogni heti háromszor; de nem azért, mert kényszeresen le akarnék fogyni, hanem azért, mert szerintem így helyes élni, és az a vágyam nem szűnt meg, hogy szeretnék egyre jobb ember lenni. Ma reggel 108 kg alatt voltam, és igyekszem nem kerülni 108 fölé soha többet. Ennyit tudok vállalni.

Amúgy persze, hogy tudom, hogyan kell lefogyni. Mindent tudok a fogyásról. Tudom, hogy milyen ételeket és italokat szabad fogyasztani, és hogy mennyit, hogy mit és mennyit kell mozogni, stb. Ha gazdag ember lennék, és évekre ki tudnám vonni magam a társadalomból, és nem kellene megfelelnem senkinek és semminek, akkor könnyűszerrel lefogyhatnék. Jelenleg viszont kötelezettségeim vannak, a szabadság alatt is teendőim voltak, mind magánjellegű (lakásban javítgatni ezt-azt, rokonlátogatás, stb.), mind munkahelyi (ha vészhelyzet van, akkor vészhelyzet van); és hogy őszinte legyek, amúgy sem vagyok az idegi stabilitás mintapéldaképe.

Legalább "csak" 108 kiló vagyok, és nem 118. Hát egylőre marad ez a helyzet. Ha változik valami, azért még írok. Ha a jövőben úgy dönt a szervezetem, hogy együttműködik velem, és ledobja azt a kb. 10 kiló felesleget, amire tényleg semmi szükségünk, akkor mindeképp jelzem. Addig is mindenkinek a legjobbakat, és az enyémnél több sikert!