[ 115,5 kiló ]

Ez... egy nagyon szomorú poszt. Ahhoz képest, 2020 nyarán azzal küzdöttem, hogy lemenjek 100 kiló alá; és most 2022. Újévre átléptem a 115 kilót. Mi történt? Nem is tudom. Az étkezésre még mindig odafigyelek, de már nem annyira. Mozogni mostanában nem mozogtam. Lelkileg megint belekerültem egy hullámvölgyben; kezdek kilábalni, de közben meg felgyarapodott a súlyom. Én a magam szemszögéből úgy érzem, hogy még mindig teszek annyit, hogy nem kellene híznom; a testem láthatóan teljesen mást mutat.

Az egész talán ott kezdődött, hogy nem ment a munka, még a széken ülni is utáltam. Valahol belül meg voltam győződve arról, hogy a fogyás miatt máshogy nyomódik a testem a székhez, és ez okozza. Ezért egy kis extra zsírrétegnek még talán örültem is, hogy hátha jobban véd, minden kényelmesebb lesz. Aztán meg küzdöttem a körömgombával. Emiatt egyrészt olyan gyógyszert kellett szednem, amiről meg voltam győződve, hogy belezavar a testem anyagcseréjébe; másrészt mondta a doktornő, hogy ne fussak betonon, ami miatt felborult a kocogási rutinom. Az lett végül a rutin, hogy kisétáltam a szigetre, ott kocogtam egy kört, majd hazasétáltam. De télen ezt nem tudtam tartani, mert a visszasétáláskor elkezdtem nagyon fázni; ebből valahogy olyan félelem alakult ki bennem, hogy a hidegbe még sétálni sem mertem elindulni. Aztán elhagytam a gyógyszert, újra lehetett szabadon alkoholt fogyasztani, és túlkompenzáltam.

Ha viszont hátralépünk egyet, és nagy távlatból nézzük az eseményeket, a szokásos mint jött elő: Fogytam, de emiatt lelkileg kezdtem el rosszul érezni magam, és ez visszahízáshoz vezetett.

Azt is megállapítom, hogy az a módszer, hogy "ne nézd a mérleget", az nem használ semennyit.

Félreértés ne essék, abszolút vállalom a felelősséget azért, hogy idáig jutottam; hogy megint úgy állok a súlyommal, mintha soha nem kezdtem volna el fogyókúrázni; de ... Nincs de. Én rontottam el.

De nem érzem magam elég fittnek (se fizikálisan, se mentálisan), hogy újabb fogyókúrába kezdjek. Nem fogok. Tavaszig annyi a célom, hogy ne menjek 115 kiló fölé. A megtartás lesz a cél. Hogy meg tudom-e tartani a súlyomat anélkül, hogy különösebb erőfeszítésbe kerülne.

Eddig mindig azt hittem, hogy ha fogyok valamennyit, akkor megtartani már pofonegyszerű lesz. Ehhez képest többször is megfogalmaztam magamban, hogy elég megtartanom a súlyomat (pl. 105 kilónál is, 110 kilónál is), mégsem sikerült. Úgy érzem, ki kell tapasztalnom, be kell gyakorolnom, hogy hogyan tudom egyáltalán megtartani a súlyomat; tavaszig semmilyen más célom nem lesz.

Azt gondolom, hogy olyan ponton vagyok lelkileg, hogy akár jobban is érezhetném magam a jövőben:
- Elfogadtam a körülöttem levő világot annak előnyeivel és hátrányaival együtt.
- Van egy stabil életcélom, amihez apránként mindig hozzá tudok adni egy kicsit.
- Képes vagyok szinte bármilyen helyzetben relaxációval/meditációval lenyugodni.
- Képes vagyok magamat energizálni, és cselekedésre bírni.
... szóval azért reménykedem, hogy idővel jobbá válik a helyzetem.