[ 115 kiló ]

Jól haladtam egy ideig a tervezett úton, aztán most valahogy mégis három kilóval vagyok több a mára tervezett célnél. Minden egy olyan ponton tört meg, amikor éppenséggel azt hittem, hogy egészségesen étekezem, a mérleg mégis olyan sokat mutatott, ami súlyos eltérésnek minősült. Letargiába estem, hogy megint megpróbáltam valamit, és csúfos kudarcot vallottam. Onnantól már nem voltam képes vigyázni magamra. A munkában stresszes voltam, otthon egyedül éreztem magam, elkeseredettnek, és a helyzet csak romlott. Gondoltam arra, hogy visszább veszem a napi célokat, de nem tudtam megtenni.

Van még három hét ebből az évből, ami egy kicsit nyugodtabb: egy utolsó munkahét, egy hét szabadság, és egy hét ünnepek. Arra akarom használni ezt a nyugodtabb időszakot, hogy behozzam a lemaradásomat. Ez alatt a három hét alatt le kell fogynom 5 kilót. Ebből most nem tudok engedni. Erre most szükségem van. Még idén le kell fogynom 5 kilót. (Aztán pedig legalább megtartani a súlyomat.)

Azért fontos nagyon, hogy most egy nyugodtabb időszakról van szó, mert a kényszeres evésem egyik hajtómotorja a stressz, a másik meg hogy az evés-ivás volt a berögzült módja annak, hogy pozitív ingerekkel stimuláljam magam; és sok időt és energiát kell fordítanom arra, hogy lecseréljem ezt jobb szokásokra.