[ 117 kiló ]

Időnként fogok egy hónapot, és dedikálom valami elsődleges célnak. Egy hónap az van annyi idő, hogy meg is valósítható valami, de ugyanakkor nem is túl hosszú, pl. az ismerőseim nem sértődnek be, ha ez idő alatt nem keresem őket (legalábbis amelyik számít). Ilyenkor az sem számít, hogy minden egyéb céllal kevésbe haladok az életben; a fontos az, hogy egy valamit lehető legjobban meg tudjak valósítani, és ez adjon egy kis pluszt a sűrű mindennapokra. Volt már olyan hónap, amikor saját számítógépes programot próbáltam lefejleszteni, volt, amikor kimondottan a munkámra figyeltem csak; most ennek a hónapnak a kiemelt pozíciójában a sétálás szokássá való fejlesztése áll.

Szét is kürtöltem egy csomó mindenkinek, hogy ez a célom; hogy ez is egy motiváció lenne. Egyébként ez egy mások cikkeiben is gyakran felmerülő gyakorlat: hogy legyen tétje a dolognak, az ember sokmindenkinek elmondja a terveit, és ha mondjuk lustaságból nem csinálja meg, akkor annyival több ember előtt sül fel.

Aztán az egy hónap (Augusztus) végén pedig meglátjuk, hogy volt értelme ennek az egésznek, érdemes-e folytatni; vagy csak felrakom a polcra a többi sikertelen elhatározás mellé, és haladok rendben az életemmel, ahogy eddig.