[ 115 kiló ]

Sokszor úgy gondolom, valahol azért küszködünk a mindennapokban, mert túl jó dolgunk van. Nem tudunk értékelni egy kocka csokit, mert máskor megeszünk egy egész táblával. Nem dob fel minket egy villásreggeli, mert amúgy is mindig azt zabálunk, amit csak szeretnénk. Az emberi szervezet pedig adaptálódik; ahogy a rossz dolgokhoz is, úgy a jó dolgokhoz is.

Ha pedig megszokjuk a jót, akkor felmerül a kérdés, hogy mit teszünk, amikor ünneplünk? Mivel próbálod magad feldobni, ha nagyon rosszul érzed magad; és mivel szeretnéd magad "megjutalmazni", ha úgy érzed, hogy jó munkát végeztél? Nem lesz különleges egy üveg sör, ha egyébként minden nap sörözöl. Ha kilőttél már minden apróságot, mert azokat mértéktelenül vehetted magadhoz, akkor már csak a nagy dolgok maradnak. Egy idő után tarthatatlan lesz a folyamat, hogy túlozzak: nem vehetsz magadnak egy új kocsit, valahányszor összepakoltad a szobát.

Most egy új napirend kidolgozásán fáradozom, megpróbálom átfogalmazni magamban, hogy mit várhatok el egy naptól. Például az nem természetes, hogy egy adott nap csak úgy felbontok egy sört. Sőt, az sem, hogy egy nap 3-4 bögre teát megiszom. Az a természetes, az a normális, ha megvan reggel a napindító tea, és utána egy átlagos napon csak vizet iszom (viszont ügyelve arra, hogy legalább két litert). Egy átlagos napon háromszor étkezem, és nem nassolok, nem eszem csokit, mogyorót, ilyesmit, csak ha megéheztem az étekzések között.

Fontos tudnia az embernek, hogy mivel "jutalmazhatja" magát. Fontos tudatosítanom magamban, hogy nem étellel vagy itallal szerezhetek magamnak örömet a mindennapokban, hanem egy meditációs gyakorlattal, amit csak kimondottan saját magamnak alakítottam ki. A sör, a gyümölcslé, és minden egyéb (amit az ember akár hétköznapinak is vehetne) áttolódnak az "ünnepnapokra".

Bizonyos szemszögből amit teszek most, az megvonás magamtól, és biztos vagyok benne, hogy az elkövetkezendő pár nap igen nehéz lesz; de bízom, reménykedem abban, hogy később viszont egy apró fokkal jobb életem lesz. Hagyok időt a szervezetemnek, hogy hozzászokjon az új rendhez. Most az első és legfontosabb dolog, hogy lefogyjak végre (most úgy érzem, hogy megvan hozzá minden eszköz), minden más másodlagos.