[ 114 kiló ]

Kvázi kimondható, hogy nincs hatásosabb fogyókúra, mint két nap hasmenés. Nyilván olyasmit kívánni, hogy folytatódjon a hasmenés, a bulímiás hánytatással vetekszik.

Aztán észrevettem magamon valami furcsaságot (nem részletezném, hogy mit), és teljesen bepánikoltam. Éreztem, hogy addig nem tudok, lenyugodni, amíg nem tudom megbeszélni egy orvossal, hogy mi lehet a probléma. Szerencsére semmi komoly. Több órát vártam a rendelőben, nem voltam éhes, nem zavart különösebben, hogy nem tudok sehova se menni, nem tudok semmi értelmeset csinálni. Intenzív stressz alatt voltam. Amikor kijöttem az orvostól, és megnyugodtam, szinte azonnal éhes lettem.

Azért volt furcsa ez a tapasztalat; mert már többször hallottam ismerősöktől, hogy mennyit fogytak, amikor stresszesek voltak, nem bírtak enni; ezzel szemben én amikor "stresszes" voltam, mindig ettem, nassoltam, ellenállhatatlan érzést éreztem, hogy rágjak valamit. Viszont a tegnapi nap tapasztalatainak fényében elgondolkoztam azon, hogy talán csak én hittem azt, hogy sok stressz alatt vagyok, de valójában csak a felszínét karistoltam annak az állapotnak.

Megint, nem hiszem, hogy normális lenne azt mondani, hogy "bárcsak több stressz érne az életben, hogy le tudjak fogyni"; ugyanakkor átfogalmazhatnám így a dolgot: Lehet, hogy nincs elég kihívás az életemben? Több előadást is hallottam, ahol azt mondták, hogy nem csak negatív stressz létezik, hanem van pozitív stressz is, egy olyan állapot, amit hasznos lehet elérni. (Mértékkel, persze.) Olyat is hallottam már, hogy az embernek élettani követelménye, hogy időnként stressz érje. Azt is mondták már, hogy nem a rövid ideig tartó, akut stressz okozza a problémákat, hanem a hosszútávú, króniukus fajták. Továbbá hiszem azt, hogy pl. az edzés, sport, stb. is egyfajta stresszhelyzet, mert hasonló folyamatok játszódnak le: A test átvált "küzdelmi módba", cukor szabadul fel, hogy elég tápanyag legyen a vérbe. Hiszem azt is, hogy evolúciósan is magyarázható, hogy miért nem vagyunk éhesek ilyen helyzetekben: Ha küzdeni vagy menekülni kell (üss vagy fuss / fight or flight), akkor nincs idő "eszegetni", az nagyban rontaná a győzelem (vagy az életbenmaradás) esélyeit. Viszont ha nyugodt helyzetben vagyunk, akkor jogos, hogy többet is együnk, mint szükséges, hiszen "ki tudja, mikor lesz rá újra alkalom".

Szóval egy nagy kérdés a jövőre, hogyan tudnám úgy feljavítani az irodai asztal mögött ülő munkát, hogy izgalmasabb legyen, hogy szándékosan behozzak némi stresszt, de az a lehető legnagyobb százalékban pozitív stressz legyen... majd utána lelazítani, hogy meglegyen hosszútávon az egyensúly stresszes és a nyugodt állapotok között...