[ 108,5 kiló ]

Nem tudom, hogy ha eddig "bűnöztem" az új életmód szerint, és mégsem nőtt a súlyom; akkor miért lett minden rosszabb most, hogy szerintem mindent jól csinálok. Persze szokták mondani, hogy 1-2 kiló ingadozás bármikor történhet, de azért rosszul esik az embernek látnia a romlást, főleg úgy, hogy nem tudja a pontos okát; hiszen így akár folytatódhat is a rossz tendencia. Próbálom szem előtt tartani, hogy ha visszatekintek az elmúlt pár hónapra, akkor az új életmód határozottan jó irányba mutató eredményeket hozott; szóval a legfontosabb, hogy szépen, lassan, következetesen betartsam a jövőben is, amennyire lehetőségem van rá.

Mostanában sajnos nem csak a súlyomban van ingadozás, hanem a hangulatomban is; a ...

[ 108 kiló ]

A diéta lelki oldalát nézve elég vacak érzés, amikor ki kell hagynunk bizonyos programokat. Például, hogy berúgunk a többiekkel. Sikerült már többször is nemet mondanom erre a "nemes" vállalkozásra; most hétvégén azonban olyan ismerősökkel találkoztam, akikkel évente csak pár alkalommal sikerül összefutnom. Elgyengültem.

A jó dolog viszont az, hogy a súlyomat sikerült nagyjából megtartanom. Egyrészt azért az ivást is visszább fogtam (pl. a hat doboz sör mellé hat doboz alkoholmentes sört is pakoltam); az ételre, a kiadagolásra meg különösen odafigyeltem. Amikor mondták a többiek, hogy úticél a fagyizó, minden nehézség nélkül mondtam nemet. (Amúgy sem vagyok mostmár édesszájú.) Emellett még mozogtunk is, ...

[ 109 kiló ]

Tudnék még fogyni. Mármint, érzem magamban az erőt. Most inkább mégis arra koncentrálok, hogy meg tudjam tartani ezt a súlyt. Keresem azt a mindennapi életmódot, amivel nem hízok, és nem érzem azt, hogy megvonok magamtól dolgokat. Nem akarom azt, hogy hosszú önmegtartóztatás és lehangoltság után egyszercsak a földhöz vágjam a zöldségeket, és azt mondjam, hogy nem bírom tovább, és felfaljak mindent a hűtőből.

Az élet értelme nem az, hogy lemondjunk dolgokról. Szerintem ez teljesen ellentétes azzal, ahogy működünk. Vagy legalábbis én. Amikor valamit el szeretnék érni, amiért meg kell dolgoznom, amiért tenni kell; azzal kapcsolatban nagyon lelkes tudok lenni. Amikor arról van szó, hogy csak üljek szépen, és ne tegyem se ...

[ 109 kiló ]

A fogyókúra gyors halála tud lenni, amikor az ember meglátogatja a szüleit vidéken. Az a sztereotípia, hogy a vidéki asszony főzéssel fejezi ki a szeretetét, nálunk nagyon is jellemző. Ráadásul van egy olyan érzésem, hogy valahányszor fogyok, a tudatalattijukban megjelenik még valami sötét erő (talán irigyek az "akaraterőmre", vagy mit tudom én), mert az évek során válogatott érzelmi zsarolások hadát kellett kiállnom.

• "Azért nem eszel, mert már nem ízlik a főztöm."
  (Hiába dicsértem meg előtte százszor.)
  
  
• "Azért nem akarsz velünk eljönni sütizni, mert szégyellsz minket."
  (Igen, mert cukros, szénhidrátos, egészségtelen kajától megtartóztatni magam az annyira "rossz" dolog...)
  
  
• "Mindig csak akkor találod ki, hogy ...

[ 110 kiló ]

Elnéztem ezt a pár posztot, amit eddig ide írtam, és arra gondoltam, milyen jól néz ki, hogy arról írtam, le akarok fogyni, és máris egyre kisebb számokat írok a jobb felső sarokba. A helyzet az, hogy a "fogyókúrás életem" ennél sokkal kacifántosabb, és tele van kudarcokkal, amit az alábbi diagram is mutat. Amiről a blogom eddig szól, az az utolsó, pici, ereszkedő szakasz; de hát ez az új szemlélet, amiről írok, valóban csak pár napja tart. Ki tudja még, mi lesz belőle(m).

Azt is érdemes látni, hogy általában akkor kisebb mértékben sikerült fogynom, amikor szabadságon voltam, és sokkal jobban munka mellett; pedig belül nagyon sokszor érzem azt, hogy a munka kikészítés, és amiatt zabálok.

[ 110 kiló ]

Valamelyik nap beszélgettünk egy nagyon jó barátommal, ő azt mondta, az a gond, hogy sokan a fogyókúrát ténylég "kúra" jelleggel gondolják; azt remélik, elvégzik, mint egy tanfolyamot, aztán hirtelen minden rendben lesz az életükben.

Igazat adok neki; attól, hogy valaki lefogy, a csokitorta nem lesz egészségesebb, az alkohol nem lesz kevésbé káros, mozgásra meg az embernek élete végéig szüksége van, hogy egészséges maradjon. (Nekem már csak azért is, mert informatikus vagyok kisebb gerinc-rendellenességgel, és ez időnként karbantartást igényel torna formájában.) Az, amiért eljutott arra a szintre, hogy most már fogyókúrát kell alkalmaznia, pont azért történt, mert hosszú időn keresztül abban a tévhitben élt, hogy ...

[ 110,5 kiló ]

Tegnap sikerült jól zárnom az első munkanapot. Keveset ettem, viszonylag produktív voltam, és az esti mozgásnál (pont erre a napra esett) nem éreztem különösebb energiahiányt. A súlyom is fokozatosan csökken, de ez másodlagos. Az elsődleges megszokni az új életemet. Az előre kiporciózott adag étel segít abban, hogy tudjam, hol kell megállni. A munkahelyen alapból ki van téve nassolnivaló (keksz, gyümölcsök, magvak), és néha önkéntelenül is meglendült feléjük a kezem, de időben visszarántottam. Fura volt, hogy nem jelentett nehézséget lemondani róla, most először nem úgy éreztem magam, hogy megszorítást teszek, hanem egyszerűen csak konstatáltam, hogy nincs rá szükségem; ideges voltam, azért nyúltam az étel ...

[ 111 kiló ]

Izgulok. Ma van az első munkanap azóta, hogy elhatároztam az életem megváltoztatását. Otthon ülve "könnyű" fogyókúrázni. Ha az ember már nagyon éhes, de még van akaratereje, csak beül egy sarokba mantrázni, hogy "kibírom, kibírom". A melóhelyen ezt nem teheti meg, főleg, ha éppen egy határidős munkán dolgozik, és produktív szeretne lenni.

Előre félek a stressztől. (Jó, mi?) Előre félek az egyéb lelki gondoktól, pl. hogy elgondolkodom magamon, az életemen, és elmondom magamban, hogy "semmi értelme ennek az egésznek"; vagy hogy hosszú perceken keresztül azon rágódom, hogy nem rághatok semmit.

Az az érzésem, hogy jobban viselem, amikor a fogyókúrának fizikai tünetei vannak, nem lelki. Tegnap előtt megérezte a ...

[ 111 kiló ]

Két és fél kilóval kevesebb, ezt mutatja ma reggel a mérleg; de te is tudod, én is tudom, hogy ez "csalás". Ahogy a témába vágó cikkek mondani szokták, ez nagyjából víz, béltartalom, stb. Tegnap koplaltam. Te is tudod, én is tudom, hogy ez nem egészséges. Szükségem volt rá. Ezt úgy neveztem el magamnak, hogy a "kezdő lökés". (Leginkább a szakadék széléről a mélység felé.) Ez az, amikor egy szabadnapon alig eszek, hogy megmutassam a szervezetemnek, milyen nagyságrendű változásokra is képes valójában, és kevesebb ételen is elműködik, mint amit természetesnek érez; továbbá hogy megmutassam a lelkemnek, hogy evésen kívül is van élet.

Vidéken nőtten fel, a mi "diétánk" alapja a földművelő őseink által ...

[ 113 kiló ]

Az első, amit nagyon fontos tudni a fogyókúrákról, hogy mindenki írtóra "okos" benne. Csak azért, mert azt látja, hogy vastagabb vagyok nála, feljogosítva érzi magát, hogy életmódtanácsokat osszon; akkor is, ha ő maga este tízkor vacsorára megeszik egy fél malacot kacsazsírban sütve, mellé vagy három nagy karéj fehér kenyeret, megszegve ezzel vagy öt szabályt egyszerre a fogyókúrázók nagy könyvéből, csak éppen olyan szerencséje van, hogy az anyagcseréje mindent elintéz helyette. Nem minden a genetika, de van szerepe. Volt olyan srác, akivel együtt jártunk berúgni, éjfélkor ugyanannál a non-stop csirkésnél zabáltunk, aztán mégis olyan érzésem volt, mintha kettőnk helyett híznék. Úgy mondanám ezeknek az önjelölt ...