[ 108 kiló ]

A diéta lelki oldalát nézve elég vacak érzés, amikor ki kell hagynunk bizonyos programokat. Például, hogy berúgunk a többiekkel. Sikerült már többször is nemet mondanom erre a "nemes" vállalkozásra; most hétvégén azonban olyan ismerősökkel találkoztam, akikkel évente csak pár alkalommal sikerül összefutnom. Elgyengültem.

A jó dolog viszont az, hogy a súlyomat sikerült nagyjából megtartanom. Egyrészt azért az ivást is visszább fogtam (pl. a hat doboz sör mellé hat doboz alkoholmentes sört is pakoltam); az ételre, a kiadagolásra meg különösen odafigyeltem. Amikor mondták a többiek, hogy úticél a fagyizó, minden nehézség nélkül mondtam nemet. (Amúgy sem vagyok mostmár édesszájú.) Emellett még mozogtunk is, kirándulgattunk; sőt, ahogy hazaértem, másnap már volt is egy kimerítő focizás; így végül sikerült a legfontosabb dolgot állandóra tartani: a mérőszámot, ami a mérleg kijelzőjén látszik.

Utólag visszatekintve egyszerűbb dolgom volt, mint mikor szülőket látogatok. Itt "csak" alkohollal tömtek, más szénhidrátokkal nem.

"Ami vidéken történik, vidéken marad; csak a kilókat viszed haza!" – ez volt a hétvégi táborozás jelmondata.

Egy feles hatása egy koplaló emberre