[ 114 kiló ]

Tegnap előtt reggel 115,5 kilót mértem, ma reggel 113,9 kilót. Ezt "gyorsan leadott súlynak" szoktam becézni, és ez a legveszélyesebb. Ez akkor szokott előfordulni, amikor hétvégén itthon vagyok, és tudok eléggé ügyelni arra, hogy mit eszem, és mennyit. Szokták mondani, hogy ilyenkor vízvesztés van, vagy kiürült a béltartalom, azért mérünk kevesebb súlyt. A lényeg, hogy egy kiadós kajálás után már vissza is állt a mérleg mutatója. Ettől függetlenül az emberben olyan érzések keletkeznek, hogy "na, végre jól haladok", vagy esetleg az is, hogy "ilyen gyorsan nem akarok fogyni, mert azt mondják egészségtelen"; ez az érzés születik bennem, hiába tudom objektíven, hogy nem szabad elsietni semmit. Az eredmény: nem tudok többet vigyázni magamra, és egy-két napon belül olyan, mintha nem történt volna semmiféle csökkenés, sőt, még fel is kúszik jobban a súlyom.

Viszont mint ahogy korábban írtam, nekem most nem az a célom, hogy lemenjek jobban, hogy lefogyjak; most első körben csak annyit szeretnék elérni, hogy ne menjek feljebb, stabilabb 115 kiló alatt maradjak. Az lenne most számomra fontos, hogy az új életszemléletemmel és coping mechanism segítségével mennyire tudom megtartani a lelki és fizikai egyensúlyomat, meg tudom-e állni erőfeszítés nélkül a túlevést.

Mondjuk először ebből a megfázásból kellene végre kikecmeregni. Amíg ez van, addig még dolgozni sem mehetek, szóval nem tudom gyakorolni az átlagos hétköznapokat. Itthon azért mégiscsak könnyebb tartani a diétát, mint közösségben, stressz alatt, munkahelyi megkötésekkel.