[ 105,5 kiló ]

Bátran mondom, fogalmam sincs, hogy működik a szervezetem. Ahogy írtam, napokig nem láttam változást a súlyomban, de nap mint nap éreztem a hasamon a változást. Aztán egyik napról a másikra BUMM ugrott a mérleg lefelé egy kilót. Persze tudom, hogy fluktuál a súlyunk, változik a vízfelhalmozás, a béltartalom, stb. Ugyanakkor nehéz úgy lelkesnek maradni, hogy nincs egy egyértelmű jelzője annak, hogy jó irányban haladok. A másik furcsaság, hogy hogyan alakul a hasam alja. Bocs, ha valakinek ez túl privát terület, de viccesnek találom, ami történt. A hasam alja az utóbbi időben szimmetrikusan kerek volt, azt hittem, ez az elvárt. Aztán ahogy tovább fogytam, középen egy vájat alakult ki. Semmi gond, gondoltam, ez így működik, és kész. Aztán kevesebb lett a háj oldalt is, de csak a jobb oldalt. Na ez már fura. Persze tudom én józan ésszel, ha az arcom sem szimmetrikus, végképp nem várhatom el, hogy a hasam is az legyen. Plusz lehetséges, hogy az, hogy az egyik oldalról hamarabb megy le a zsír, azt befolyásolja a belső szervek elhelyezkedése. De akkor is, ez az eltérés nekem már feltűnő. De gondolom, idővel ez is rendeződik. Illetve ha nincs már egyáltalán háj, akkor nem lesz, ami eltérjen. Mindenesetre most haladtam egyet lefelelé a képzeletbeli lépcsőn, és az elsődleges célom az, hogy a 106 kiló fölé soha többet ne menjek életemben. 118 kilóról indult meg lefelé a súlyom; vagyis ha megtartom a jelenlegit, akkor is már lefogytam 12 kilót, ami igencsak meglátszik az egészségemen. Ha szigorúbb vagyok magamhoz, és azt nézem, hogy ezt a naplót akkor kezdetem el írni, amikor 113 kiló voltam, akkor azóta végül is (kisebb-nagyobb kitérőkkel) 7 kiló boldog nem-tulajdonosa vagyok.