[ 106,5 kiló ]

A mérleg nem könyörül. Nem enged alább. A mérleg szerint az utóbbi pár napban nem csökkent a súlyom. Ehhez képest amikor megtapogatom a hasamat, szinte napról napra érzem a változást. Azt mondják, ha a súlyunk nem csökken, de vékonyodunk, az annak a jele, hogy izmot szedünk fel, ami kisebb és nehezebb, mint a háj. Igazság szerint én nem vágyom több izomra, abból – úgy gondolom – van elég, vékonyodni szeretnék igazából; ugyanakkor a szakértők szerint minél több izmunk van, annál több kalóriát égetünk el egy nap alapjáraton, ami hosszú távon viszont segít a felesleges kalóriák égetésében.

Most minden energiámmal a hasamra figyelek, arra végzek külön gyakorlatokat, azt veszem alapul a fogyás mércéjének, oda küldöm a "gyógyító energiákat", stb. Ha az felvállalható állapotba kerül majd, akkor a combjaimra fogok figyelni. Irtó vastag combjaim vannak. Persze van rajtuk izom is dögivel; de a belső inak között "koccannak" a hájpárnák. És ha az is rendbe kerül, akkor szerintem nem fogok rágörcsölni többet erre az egész fogyás témára. Ha beleférek a "célgatyába", ha visszaszerzem azt a külalakot, amit le merek vinni az utcára; akkor talán nem olyan fontos kérdés, hogy egyébként nehéz egy ember vagyok.

Na de ez még a jövő, van bőven mit lefaragni itten...