[ 107,5 kiló ]

Úgy érzem, az élet (a társadalom) bizonyos szempontokból preferálja a vékony / ideális testalkatú embereket, miközben prioritásban szinte leghátulra sorolja az egészséget és a fittségre való törekvést. Manapság még mindig a legfontosabb mérce az emberek között, hogy kinek milyen állása van, és mennyit keres. Persze lehet mondani, hogy az életben még rengeteg ideje van az embernek, és ráér a munka mellett a szabadidőben foglalkozni saját magával; de aki idegeskedő típus, és nem tudja "letenni" a problémákat, amikor átlépi a cég küszöbét, annak hirtelen elillan a lehetősége arra, hogy magavál foglalkozzon; és marad az, hogy hazarohan, gyorsan befal egy szendvicset, azon aggódik, hogy következő nap hogyan fogja megoldani a munkahelyi problémákat, és kidől a kanapén tévénézés közben.

Emlékszem, anyuval is veszekedtünk rengeteget, ha beteg volt, ő továbbra is ment a munkába dolgozni. Biztos van egy olyan vonulata a dolognak, hogy ő is félt az orvostól, és igyekezett megúszni a dolgot; ugyanakkor az is tény volt, hogy a munkahelye szinte gátolta abban, hogy elmenjen a rendelésre. Volt olyan állása, ahol gyakorlatilag levontak ötezer forintot, ha valamelyik nap hiányzott, bármilyen okból. (A cég ezt úgy indokolta, hogy igazából ez a pénz nem a fizetés része, hanem egy bónusz, ami azoknak jár, akik minden nap hiánytalanul megjelennek a munkahelyen; de ez az apróság mit sem számít, hogyha a fizetésed a bónuszokkal együtt üti meg az elviselhető értéket, vagy még azt sem.)

Ugyanigy, ha az ember állandó lemaradásban van, mert sok a munka, és sosem ér a végére, miközben a főnöke nyüstöli, hogy mikor lesz már kész, közben pedig munkaidőn kívül a különböző hivatalokban el kell intézni a megfelelő ügyeket, és akkor még ott vannak az otthoni teendők (főzés, takarítás, gyerekek), vajon hol jut időnk a személyes fejlődésre és testünk megfelelő gondozására?

Mi pedig az életmódváltást és az edzést nem tesszük előbbre, mert így neveltek minket: a munka a legfontosabb, minden más utána jön; és rendszerint a munkában gyakori jelmondat a "holnapra kész legyen", miközben a fogyás egy hosszú, lassú, nehéz folyamat, és nem hoz pénzt a házhoz.

forrás: humanresourcesonline.net