Egyetértés.

Bejegyzés: Télvégi állapotok

Nem vagyok szívbajos. Ha a kalóriák miatt stresszelnék, akkor kalóriaspirálban találnám magam, mert a stressz hízlal, tehát sokkal jobb szívbaj nélkül megenni azt a csokit, mintha stresszelnék miatta.

Bejegyzés: Télvégi állapotok

Ja igen este pedig fánk lesz, aztán csipsz vagy popcorn, még nem döntöttem el, mondjuk jó lenne hozzá szürcsölni szörpöt is...

Bejegyzés: Télvégi állapotok

Szia
Ma megettem egy fél füstölt csülköt, azt leöblítettem kólával, de amint felszabadult egy kis hely, kibontottam egy tábla triplcsokis csokit. Nagyon fincsi volt.

Bejegyzés: Télvégi állapotok

@Scheibe: Köszi! :-)

Bejegyzés: Libatömés

@Talan75: Köszi! Oks, köszi a tippet!

Bejegyzés: Megtartani

Szia!
Gratula az elhatározásért!
Jártam hasonló cipőben. Az a baj az iránytalan (szimplán kalóriadeficiten alapuló) kúrákkal, hogy mindig hozzáolvas valami újabb okosságot az ember: ezt se lehet, azt se lehet; inkább azt se egyél; ja azt azért ne, mert...; stb-stb. és folyamatosan elbizonytalanodik, meg ilyen életfilozófiai kérdéseket tesz fel, hogy mi értelme van így ennek, meg az egész létünknek stb.

Saját tapasztalatom okán, illetve, hogy olvasom, hogy a "disznóságok", mint olyanok, kedvedre valók, merem javasolni a regenor kúrát. Keress rá a neten, illetve kérdezz, ha valami felmerül.

Nem mondom, hogy könnyű, hogy nem kell hozzá akaraterő-elszántság, de nekem könnyebb volt, mint bármi mással.

Rajtad múlik persze, hogy belevágsz e, csak gondoltam miért ne hozzam képbe.

Üdv:

T.

Bejegyzés: Megtartani

Ne hunyászkodj meg. Inkább tanítsd meg a családodat önzés helyett odafigyelni a másik igényeire és tiszteletben tartani azt. Ha valaki változtatni akar magán, a környezetét is meg kell változtassa, ami addigi állapotát kialakította és fenntartotta. Illetve fordítva is működik: ha a környezeteden változtatsz, te is változni fogsz. Amúgy mindez a tényállás egy szimpla fogynivágyónak nem annyira durva, mint mondjuk egy súlyos betegségből vagy alkoholizmusból kilábalni igyekvőnek. Mert ott már nagyban megy a játék, a konkrét életben maradás a tét. Igaz, a háj is öl, de lassabban. Szóval nagy drukk neked!

Bejegyzés: Libatömés

@supernem: hehe, végül is jó a pilates is de legyen a kezeidben lábaidon 1-1 5 kg súly hogy hatékony is legyen

Bejegyzés: Tízmillió dietetikus országa

Ja amúgy orvosi javaslatra épp pilates csoportot keresek... :P

Bejegyzés: Tízmillió dietetikus országa

@Scheibe: Nem szeretnék most Hofi klasszikussal válaszolni, mert személyeskedésnek vennéd. Maradjunk annyiban, hogy nem mindenki van oda az önkínzásért. Plusz, ha a súlyodnak és az edzettségednek nem megfelelő sportot választasz az inkább frusztrál, mint motivál, arról nem is beszélve, hogy jóval nagyobb a sérülésveszély. Nem tudom hány éves vagy, de 30 felett jó, ha az ember számol ilyesmivel. Arról nem is beszélve, hogy a fogyás kb. 70-80%-ban diéta és csak 20-30%-ban mozgás, én meg egyelőre (ahogy írtam is) nem állok készen erre.

Én speciel süldő legényke koromban (meg utána is) röplabdáztam (csak megyebajnokság szinten, de intenzíven). Télen teremben, nyáron strandon. Mikor éppen nagyon jól ment alámléptek és elszakadt bokaszalagom. Utána értem el a legjobb kondimat, bár az emelkedésem sosem lett a régi. Akkor simán letekertem, lefutottam, vagy úsztam kb. bármilyen távot.

Egyedülállóként simán volt időm magamra (meg kellett is a húspiaci felső polchoz ;) ). Aztán feleség, gyerek(ek), plusz még el is költöztünk egy olyan országba, ahol nem röplabdáznak... :o/

@Háy Béla:
Viszont gyalogolnak. Nem sétálnak, hanem rendesen tolják neki. Először simán hülyének néztem őket, amíg ki nem próbáltam. Előszöris: bármekkora súllyal űzhető. Másodszor: igen könnyen változtatható a terhelés, hogy a pulzus a hasznos 120-140 / perc tartományban maradjon. Harmadszor: nem kínzás. Ha jól csinálod és nem hajtod túl magad, de nem is lazázod el (mondjuk 6-8 km-t lezúzol 140-es pulzussal), simán hozható az a kellemes érzés, amit hiányolsz. Ha használsz mellé alkalmazást (én a Runtastic-ot használom, de ott a Runkeeper, vagy akár más program), akkor követheted a saját fejlődésedet. Nekem speciel bevált.

Bejegyzés: Tízmillió dietetikus országa

@Háy Béla: a sport nem pilates es tarsai menjen fel a pulzus izzadj es erezd azt hogy ha meg egy felulest kell csinaljak meghalok ... es az edzes vegen elnyulni a padlon lihegve ugy hogy az endorfinfroccs mar elontotte az agyadat es azt erzed nincs nalad boldogabb az edzes elott minden bajod volt de most senkivel nem cserelnel ... ez ILYEN ha rendesen csinalod NEM szenvedes (jo kozben meg akarsz halni) es ami meg jo hogy minden edzes utan egyre jobban vagy egyre nagyobb sulyokkal edzhetsz a hetkoznapokban is megvaltozik a test- es kozerzeted ... ehhez edzo kell hogy rakapj

Bejegyzés: Tízmillió dietetikus országa

@supernem: Nem akarok tanácsokat osztogatni, de esetleg, ha van kedved, megpróbálhatnál az időrendedben / naptáradban lefoglalni egy fix időpontot valamikor a közeljövőben (pl. 3-4 napon belül), amikor biztosan elmész valamit sportolni, akármi is lesz addig.

Bejegyzés: Tízmillió dietetikus országa

@Scheibe: @supernem: Többen azt vallják, hogy ha az ember elkezd mozogni, akkor boldogsághormion termelődik, és egyre könnyebben megy idővel a sportolás. Én magam ezt nem tapasztaltam, nekem a jó érzés csak a szokásos "jaj de jó hogy vége van" volt. De ezt az elméletet már több helyről hallottam.

Nekem egyedülállóként is nehéz sokszor időt, energiát, motivációt találni a sportoláshoz, uh. abszolút átérzem a helyzetet.

Bejegyzés: Tízmillió dietetikus országa

@supernem: Köszi!

Bejegyzés: Tízmillió dietetikus országa

Ezt most komolyan..?!? Mert viccnek kurva szar.

Bejegyzés: Tízmillió dietetikus országa

@supernem: pont forditva a szivatas az ha nem torodsz magaddal a testeddel

Bejegyzés: Tízmillió dietetikus országa

Mégvalami: a rendszeres mozgástól jól érzed magad, igazából fenntartható állapot. Viszont ha lusta vagy és nem mozogsz attól esetleg csak ideig-óráig érzed azt, hogy mégis inkább csinálni kéne valamit, aztán jön az, hogy majd holnap, majd holnap, majd jövő héten... Az eredményt mindannyian ismerjük.

Azért is írtam, hogy gyűjtöm az akaraterőt, mert át kell lendíteni magam ezen a ponton. Bár nem segít az sem, hogy a meló (túlórákkal), meg a "kiccsalád" leamortizál estére... Ezért is tudok maximálisan egyetérteni azzal a hozzáállással, hogy a fogyás nem kell, hogy szenvedés legyen. Egy életünk van, az se túl hosszú, minek szívatnánk magunkat...

Bejegyzés: Tízmillió dietetikus országa

Ezzel már egyet tudok érteni és gratulálok is hozzá: hajrá, csak így tovább!

Amúgy, ha esetleg véletlenül ráakadnál a szent grálra ne fogd vissza magad és tudasd velünk is! Ki ne szeretne úgy lefogyni, hogy ne élje meg kínnak az odavezető utat és fenn tudja tartani az eredményt hosszútávon is. ;)

Bejegyzés: Tízmillió dietetikus országa

@supernem: Nem tudom, hogy másokban hogyan csapódtak le belül ezek a fogalmak. Az a kifejezés, hogy "akaraterő kell", mindig akkor jött elő, amikor olyat kellett tennem, amiről tudtam, hogy jó, és fontos, de szinte (lelki) fájdalmat éreztem, hogy meg kell csinálnom. Az utóbbi pár napban sikerült úgy nem túlennem magam, hogy ezt a fájdalmat nem éreztem, hanem teljesen közömbös volt a számomra, hogy hányszor eszek, és mennyit. Ez a korábbi fogyókúrás próbálkozásaimnál egyáltalán nem volt így, és mindig az lett a vége, hogy ez a folyamatos "ki kell bírnom" érzés átcsapott lehangoltságba, majd stresszevésbe.

Egyetértek, hogy ahhoz viszont, hogy eljussak erre a pontra, akaraterő kellett, nem is kicsi, újra és újra próbálkozni a korábbi kudarcok ellenére; de most nagyon örülök neki, hogy eljutottam arra a pontra, hogy már nem kell megerőltetnem magam a mindennapi mérsékelt evés / kalóriafogyasztás eléréséhez.

Bejegyzés: Tízmillió dietetikus országa