[ 112 kiló ]

Ma reggel egy nagyszerű élménnyel indult a napom: Ráálltam a mérlegre, és az 111,9 kilót mutatott. Visszanézve az adatokat ilyen nem volt már több mint egy éve, hogy egyáltalán a 112 kiló alá akár egy hajszállal is bement volna a kijelző. Örültem, majd egy pillanat múlva elkámpicsorodtam. A jó érzést, hogy "végre, valami!" felváltotta az aggódás, hogy mi lesz, ha visszakúszik a súlyom. Ugyanis tudom, hogy ez a súlycsökkenés nagyrészt annak köszönhető, hogy az utóbbi időben rendszeresen kocogok; amit majd azért nehezebb lesz beütemezni az életembe úgy, hogy itt az ősz, egyre rosszabb az idő. Persze alapvetően úgy terveztem, hogy kocogok én majd hóban, fagyban, esőben is; de azért lássuk be, nagyobb kitartás és több előkészület kell hozzá.